Shin Lee Jin

Shin Lee Jin

Külső

Fekete haja, ami sokszor hatalmas összevisszaságban trónol a feje tetején, továbbá sötétbarna szemei vannak. Mindez nem is olyan meglepő, hisz Ázsiából származik a fiatalember. 187 centiméterrel magasodik az anyaföld fölé, ám nem egy hústorony. Testalkata vékony, szálkás izomzatú. Szöulban külseje és anyagi háttere révén, látványosan bomlanak utána a nők. Itt viszont, Atlantában, már nem érdeklődnek utána annyian. Öltözködése mindig divatos, mintha folyton folyvást az üzleteket járná, holott évek óta nem vett magának egyetlen ruhadarabot sem. Vásárlási mániában szenvedő édesanyja szinte hetente küld neki egy újabb „szeretetcsomagot”, ő pedig találomra aggatja magára a rongyokat. Csupán akkor öltözik fel kellő körültekintéssel, ha családja tagjaival, avagy üzleti partnereivel kell találkoznia. Ezt persze csak azok tudják róla, akik elég közel állnak hozzá. Szóval nagyon kevesen. Ha már itt tartunk, azt is meg kell említenem, hogy olvasáshoz sokszor hord ormótlan, fekete keretes szemüveget. Persze orvosi utasításra teszi, amivel nem is lenne baj, ha nem ő maga választotta volna a keretet. Azaz, ha egyáltalán választott volna. Most már talán érthető, hogy az egyetemista lányok többsége, miért nem omlik a lábai elé.

Belső

Hallgatag típus, olyan, aki nem jártatja a száját folyamatosan. Nem szeret magáról beszélni, a gondjait pedig végképp nem teszi közzé. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, szívesen meghallgat másokat. Többnyire kedves és segítőkész, ám rosszabb napjain egy igazi méregzsák.  Gyengéd érzelmeit nehezen mutatja ki. Heves természetű, de amilyen gyorsan haragra gerjed, olyan gyorsan bocsájt meg.  Amennyire szeret társaságban lenni, épp annyira jól tűri a magányt is. Gyorsan tanul, szinte mindent tökéletesen ismétel el, egy- egy előadás után. Ez meglátszik kitűnő tanulmányi átlagán is, ám Lee nem ösztöndíjra hajt. Azért igyekszik ennyire, hogy ne kelljen túl hamar hazatérnie Koreába a családjához, hisz itt végre „szabad” lehet. Ettől függetlenül, vannak, akik csodálják az esze miatt, mások pedig egyszerűen csak lúzernek tartják. Mosolya ritkán őszinte, legalábbis az utóbbi időben. Bár már egy ideje itt tanul, még mindig hazája értékrendje szerint él. Illedelmes és tisztelettudó, ha kell. Nem ugrik minden éjjel más nő ágyába, de nem is olyan ártatlan, mint sokan hinnék róla. Igazi aranyifjú, bár már javuló tendenciát mutat ez ügyben, hála az egyetemi éveknek és legjobb barátjának, Hyorinak. Akaratos, ha megmakacsolja magát, csupán apja tud rá hatni. De azt tudni kell, hogy az öreg aztán bárkire képes hatást gyakorolni, rosszabb, mint a maffia, főleg, ha akar valamit. Lee nem szívesen száll vitába vele, sőt, sokszor meghajtja fejét a család akarata előtt, csak azért, hogy túl legyen végre a „kínzásokon”. Így tett szert ideje korán egy menyasszonyra is. Nehéz elnyerni a bizalmát, de ha egyszer sikerül bekerülnöd a baráti körébe, rá mindig számíthatsz majd. Talán még azt érdemes tudni róla, hogy a fivére miatt jött erre az egyetemre, akit épp annyira gyűlöl, mint amennyire csodál.

Előtörténet

Dél- Koreában, Szöulban születtem és ott is nőttem fel. Egy nagyvállalat örököse volnék, igaz, sorban csak a második. Pár évvel megelőzött bátyám, Shin Mi Joon. Aki egyébként a féltestvérem és igazán gyűlöl azért, mert megszülettem. Mintha holmi trónbitorló lennék, pedig egy cseppet sem vágyom az elnöki posztra.  Ezzel máris felére esett az értékem, hiába vagyok gazdag, jóképű és okos.  Jó, talán mindhárom nem vagyok, de egy biztos. Bár a vállalat elnöke Mi Joon lesz, azért én is szép summát öröklök majd, hacsak ki nem tagad apám a családból. Sokszor fenyeget ezzel, szóval nem vennék rá mérget, hogy nem teszi meg egyszer. Visszatérve a gyermekkoromra, igazán varázslatosan telt. Dadák sora és arany cumik amerre a szem ellát. Bevallom, most jócskán túloztam, de a lényeg mégis az, hogy tipikus arany életem volt, azon kívül, hogy minduntalan teljesítenem kellet a szüleim és nagyanyám esztelen kívánságait. Lee! Tanulj meg zongorázni! Lee! Teljesíts kiválóan az iskolába, nehogy szégyent hozz a családra! Lee! Gyorsbüfékben csak a szegények esznek, te kerüld el őket! Lee! Ha egy férfi nem tud sakkozni, olyan, mintha gondolkodni is képtelen lenne! Gyakorolj! Lee! Hogy véded meg magad, ha ennyire nyeszlett vagy? Ideje, hogy megismerkedj a harcművészetekkel! Lee! Lee! Csoda, hogy az agyamra mentek? Ráadásul nem is panaszkodhattam, mert még így is jóval nyugodtabb élet jutott nekem, mint a bátyámnak. Ő aztán vért izzadt minden áldott nap, mondanom sem kell, hogy egy cseppet sem irigyeltem. Belém nem is szorult annyi arrogancia kitartás és esztelen büszkeség, mint belé. Épp olyan, mint apám, Won Ho. Én meg talán a hentesre, vagy a fodrászra, esetleg a postásra hasonlítok, mert a boltkóros, sznob anyámra biztosan nem. Mindezek ellenére szeretem a családomat, de világ életemben egy kis szabadságra vágytam. Második középiskolás évem legelején ismertem meg az én személyes kullancsomat, Kim Ha Na kisasszonyt. Soha sem értettem, hogy miért akart annyira, de persze, kedvemre való volt a helyzet.  Az, hogy a suli egyik legszebb és leggazdagabb lánya engem akart, jócskán megugrasztotta az egómat. Mondhatni kissé elszálltam magamtól. Aztán hamar kijózanodtam, ám Ha Na, valahogy a nyakamon maradt. Oppa! Oppa! Oppa! Most ez az egy apró szócska kísértett a rémálmaimban is. Néha úgy éreztem, hogy Hana, csupán ezt az egy szót ismeri. Mégsem tettem ellene semmit. A barátnőm volt és valami követhetetlen eseménysorozat által, végül a menyasszonyom lett, épp, mielőtt megkezdtem volna az egyetemet. Pontosítok! Mielőtt Atlantába jöttem volna tanulni, hisz a középiskola után, Szöulban pszichológiát tanultam. Szeretem Hanát, de soha sem voltam szerelmes belé és az ő érzéseiben is kételkedek. Mégis eljegyeztük egymást, mert csupán ezzel a feltétellel egyezett bele, hogy nem jön velem. Akkor ez, egész jó üzletnek tűnt. Apám azzal a feltétellel engedett el, hogy komolyan veszem a tanulást. Le is ellenőrzi időnként, hogy mennyire vagyok eltökélt. Szerencsémre eddig sikerült szinten tartanom az átlagom. Az egyetemen igyekeztem normális diákként élni a napjaimat. Egyszer sem hencegtem a családom vagyonával, azt meg végképp nem említettem, hogy menyasszonyom van. Végre egy jó barátot is találtam Sun Hyo Ri személyében. Kedves, szelíd lány, épp Hana ellentéte. Vele igazán jól érzem magam, annak ellenére, hogy fiatalabb nálam és festészetet tanul.  Én építészetet tanulok és épp most kezdtem el az utolsó évem. 25 múltam és talán ez az utolsó szabad évem, hisz, ha végzek, haza kell térnem Koreába és persze el is kéne vennem Hanát. Még nem tudom, hogy mit hoz a jövő, vagy ez az év, de remélem, hogy ezen a néha igen csak különösnek mondható helyen fordíthatok a sorsomon. Még egy év! Talán csoda történik, vagy elnyel ez az elátkozott egyetem! Bár úgy lenne!

Lee Min Ho ~ 25 ~ Építészet ~ M.