Olivia Hitch

Olivia Hitch

Külső

Szemeim gyönyörű mogyoróbarna színűek, amik igazán figyelemfelkeltőek és mindig gyönyörű szépen ragyognak. Szemöldököm szépen ívelt. Arcomra bájos, de mégis karakteres vonások jellemzőek. Ajkam közepesen teltek. Tipikusan modell alkat vagyok a magam 173 cm-vel. Lábaim hosszúak, és formásak. Alakom, véleményem szerint tökéletes. Hajam mindig is nagyon hosszú volt, ez most sincs másként, körülbelül a hátam közepéig érhet. Csillogó természetes színben pompázik és az esetek többségében göndörtincsekben keretezi az arcom. Bőröm makulátlan és bársonyos tapintású. Járásom könnyed, kecses. Ruhatáramban megtalálhatóak kisebb számban a farmerok és pólók, de azokból is a divatosabb fajta, mint a csinos, nőies ruhák, a hozzájuk illő magas sarkú cipellők is. Amikor viszont sminkkelem magam akkor a általában a természetes színeket szeretem használni, de persze akadnak néha kivételek is.

Belső

Mindig vidám és őszinte vagyok. Ha tehetem, inkább a szobában ülök és olvasok, vagy az edzőteremben vagyok. Nem vagyok magamnak való lány, de nem szeretem a nagy tömeget, inkább csak egy-két emberrel szeretem körül venni magamat, mert nem sok mindenkiben bízok meg. Nagyon tudok szeretni, de ha valaki megbánt azzal kegyetlenül viselkedek. Hűséges vagyok mind a kapcsolataimban, mind az ígéreteimben. Nem egyszerű tőlem megszabadulni, mert megdöbbentően makacs a természetem. Pörgő személyiségem van, aki imád bulizni, de emellett a komoly és kiegyensúlyozott. Szeretek vásárolni, de azért csak bizonyos kereteken beül. Nagyon céltudatos és soha meg nem hátráló típus vagyok.

Előtörténet

Új város, új suli és új barátok, ellenségek. Ezek azok a dolgok, amik az eszembe jutottak a hétvégén. A szüleimet, már megint egy másik városba helyezték (mint mindig) így kerültembe, ebbe a suliba is. Sajnos az érkezésünk után pár napra egyből koptathatom a padot. Mivel reggel elaludtam gyorsan összekaptam magam, de az álom még mindig nem jött ki a szememből. Az iskola felé menet is elaludtam. Persze nem én vezettem, hanem az apám, mert vállalkozott arra, hogy cipeli majd a poggyászom. Mintha nem bírnám el. De mivel álmos és erőtlen voltam ezért úgy gondoltam üsse kavics. Tehát mint mondtam elszunyókáltam egy kicsit és elég furát álmodtam. Arról szólt, hogy egy iskolában sétálok és hirtelen valami, akarom mondani valaki elkezdett üldözni. Az arca el volt takarva így nem láttam. Elkezdte mondogatni a nevemet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egyre jobban apa hangján beszél. Ahogy hátra néztem meg pillantottam apát. Ekkor jöttem rá, hogy ez csak egy állom volt, hiszen engem próbálgattak felébreszteni a szüleim. Nagy nehezen, de sikerült. Amikor kiszálltam az autóból egy nem túl szimpatikus épület állt elém. Az igazgatói irodához siettünk, hogy lefixáljuk a dolgokat. Az, az érdekes, hogy egy ideje, már nem tudnak leszakadni a szülők rólam. Amitől lehet mindentől meg akarnak óvni, pedig nem kell. Csak meg tudom védeni magamat már így húszon pár évesen, nem? Szerencsére legalább az órarendemért, már egyedül mehettem. Végre egy kis nyugalom legalább. Út közben a folyosón csak egy-két ember kószált. Nagy nehezen a családfájó búcsút vesz tőlem és már mennek is. Hála az égnek elmentek! Jó nem rossz szándékból mondom, csak örülök, hogy végre lehet egy kis nyugtom. Miközben sétálok és böngészem a teendőim listáját bámészgatok jobbra, balra bele botlok az emberekbe. A bénázás nem annyira szokásom, de most nem tudom, hogy mi van velem. Már mikor a városba jöttünk, már akkor kezdődött. Az éjszaka is többször felkeltem furcsa álmok miatt, de ez lehet, hogy attól van, hogy este megnéztem a kedvenc sorozatom utolsó részét. Végre elértem a szobát. Mivel látom, hogy az egyiken van pár dolog ezért a másikra löktem a cuccom és aztán csaptam egy kört. Remélem nem bántam meg, hogy idejöttem.

Crystal Reed ~ 21 ~ Filművész ~ Barbi