Clark Atlanta University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Clark Atlanta University

Képzeljük azt, hogy mind őrültek vagyunk! Ez megmagyarázna minket egymásnak. Megfejtene sok rejtélyt.
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Staff
Theodore Montgomery

Multik: -

Profile & Pm



Allison Railway

Multik: -

Profile & Pm



Top site
FRPG Top Sites - Magyarország
Facebook csoport
Gyorslinkek:

Szabályzat
Canon karakterek
Karakterlap sablon
Play by foglaló
Keresett karakterek
chatbox
Kiemelt társoldalak
Legutóbbi témák
» Sin City - Chicago, a bűnok városa
Theo & Maddison Icon_minitimeKedd Jún. 10, 2014 5:34 am by Vendég

» Immortas before and after the dark
Theo & Maddison Icon_minitimeVas. Május 18, 2014 1:55 am by Vendég

» Kárhozottak cirkusza
Theo & Maddison Icon_minitimeKedd Ápr. 22, 2014 3:20 am by Vendég

» Hyori & Lee
Theo & Maddison Icon_minitimeSzomb. Márc. 29, 2014 12:03 am by Sun HyoRi

» Aktuális hírek
Theo & Maddison Icon_minitimePént. Márc. 21, 2014 8:44 pm by Theodore Montgomery

» Wendy O'Connell
Theo & Maddison Icon_minitimeSzer. Márc. 19, 2014 6:31 am by Wendy O'Connell

» Keresett karakterek
Theo & Maddison Icon_minitimeKedd Márc. 18, 2014 1:04 pm by Arielle Wagner

» Game of Thrones
Theo & Maddison Icon_minitimeHétf. Márc. 17, 2014 2:41 am by Theodore Montgomery

» Gang Wars
Theo & Maddison Icon_minitimeVas. Márc. 16, 2014 2:22 am by Theodore Montgomery


 

 Theo & Maddison

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Maddison Summers
Tanárok
Maddison Summers



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeVas. Feb. 23, 2014 10:28 am


Theo & Maddison


Imádom az édesanyámat. Mindig számíthatok rá és a segítségére, most is elég volt megemlítenem azt, hogy Zoe beteg és már másnap az ajtómnál állt egy teljes hónapi csomaggal.
Tündéri, és nagyon hálás vagyok amiért eljött vigyázni a csöppségre míg én az iskolában robotolok. Megszakadt volna a szívem, ha otthon kellett volna hagynom egy idegennel, bár az elmúlt időben sikerült egy megbízható dadát beszereznem, talán nekem kellett volna áldozatot hoznom és szívesen meg is tettem volna, de a főnökség nem hiszem, hogy csak úgy megengedte volna a távollétemet. Minden tanárral van valami gond, kevés van belőlük ezért most mindenkire szükség van.
Így is lekéstem az első órámat az egyik kedvenc osztályommal, muszáj volt elvinnem a lányomat az orvoshoz, egyedül a nagyanyjával meg engedhettem el, jobb szerettem én is ott lenni, hallani a dolgokat.
Nem érdekel kinek fáj a késésem, a diákok biztos örültek neki a grafika szakon, hogy nem mentem be és így azt csinálhattak, amit akartak.
Engem nem különösebben zavart, ha egy tanár nem jött be órára, kiélveztem és azzal foglalkoztam, amivel csak akartam és ez nem a lecke volt. Talán ezért is jutottam ennyi évesen ilyen sorsa, lehet jobban kellett volna figyelnem a családgondozási órákon. Késő bánat, de mindenben valami jó, s az én éltemben Zoe jelent mindent.

A napom többnyire jól telt el, bár alig vártam, hogy eljöjjön a várva várt ebédszünet mikor alkalmam volt pihenni egy jó másfél órát. Szerencsémre utána nem volt semmilyen órám, így az autómba ülve simán elmehettem egyet kávézni.
Néha úgy érzem dupla órák után mintha átment volna rajtam egy úthenger, ez most sem volt másképp csak a fáradtsághoz most hozzátársult az aggodalom. Mi van, ha Jordan követte az anyámat?
Megrázom a fejem, nagy levegőt veszek majd bemegy a kávézóba.
- Jó napot, szeretnék egy jó erős fekete kávét, két cukorral és kevés tejjel benne. – mondom el a kérésemet, nem, inkább hadarom, mert a gondolataim csak úgy cikáznak a fejembe és azt sem tudom merre vagyok.
A pultos mosolyogva nyújtja át nekem, én pedig megköszönöm, de mielőtt elvenném leteszem a táskámat az állványra, hogy könnyebb legyen elvennem a kávét és a kért sütit.
Megindulok az egyik asztal felé, közben a volt férjemen jár az agyam. Mi van, ha megtudja hol vagyok? Nem… remélem nem fog megtörténni, abba bele is halnék…
Leülök, hátradőlök a székbe és a kávémat kezdem el kortyolgatni meg is feledkezve arról, hogy a pultnál felejtettem a táskámat.

▲ words: 397 ▲ music: feel the love ▲ note: nem bírtam ki :3
Vissza az elejére Go down
Theodore Montgomery
Grafika
Theodore Montgomery



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeHétf. Feb. 24, 2014 9:43 am




Maddison & Theo

Belegondolni is elkeserítő mennyi időmbe fog fájni átrágni magam azon az alig néhány ezer oldalon, hogy felfogjam mi a fészkes fenét kellene ábrázolnom. Igazából a grafikai részével nem lesznek problémák, sokkal inkább az elmélet az, amibe belefog fájdulni a fejem, ha megközelítőleg néhány órán belül el nem alszom a harmadik erős fekete kávé ellenére. Sosem voltam az a típus, aki belegebedt abba, hogy egy számjeggyel magasabb osztályzatot kapjon, de azért a határidők engem is sürgetnek és itt már koránt sem olyan elnézőek késés esetén, mint a középben. Jobban mondva itt már senkit sem érdekel, minden csakis a hozzáállástól függ... Pontosan ez az, amiben én igen erősen hiányt szenvedek. De hogy megcáfoljam a saját állításomat most is csak azért vagyok a belvárosban, mert be kellett szereznem néhány könyvet, amit a mi könyvtárunkban nem találtam meg. Szóval, az már igenis nagy teljesítménynek számít tőlem, hogy ezért képes voltam bemászni a központban. Viszont nem kevésbé vigasztal, hogy tudom nem egy-két órámba fog telni mindezt megcsinálni, hanem eléggé úgy fest, hogy hosszú és rettenetesen unalmas éjszakám lesz, ami a még rémisztőbb, hogy egyedül kell elöltenem, méghozzá kemény tanulással. Én mondom ez már maga a pokol és nincs az a koffein mennyiség, ami enyhíthetné a szenvedésemet. Nem tagadom, talán van némi érzékem hozzá, hiszen nem véletlenül jutottam be... Sőt, azért túl vagyok már egy-két szemeszteren. De ettől eltekintve még nem szerettem bele a szakirányomba. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy tartalmasan próbálom lekötni, lefoglalni magam valami hasznos tevékenységgel, aminek pluszban a szüleim is örülnek. Így mindenki boldog. Panaszra semmi ok. Egy kávézó mellett elhaladva gondoltam egyet majd betértem. Rám fér, bár azt hiszem nekem egy egész termosszal kellene kérnem, de azt majd a koleszban. Sokat sejtetően elmosolyodtam, amikor megpillantottam a helyiségben a kedvenc tanárnőmet egy számomra kellemes szögben, háttal állt nekem és éppen rendelt. Talán még sincs minden veszve a mai nap folyamán és milyen szerencse, a táskáját a pultnál felejtette. Sietősen pofátlanul megkerülve néhány sorban álló várakozó személyt rendeltem majd felkaptam a táskát a helyéről. Aki kapja marja... Amint megkaptam a kért kávémat már akcióba is lendültem és megindultam Miss Summers asztala felé.
- Khm... Elnézést tanárnő... De a táskája. A pultnál felejtette. - Nyilvánvalóan épp valamin nagyon elgondolkodott. Ezt van most bőr a képemen kihasználni. A táskát viszont csak letettem az asztalra és még mindig nem tágítottam. Végül is ez a kávézó már jóval meghaladja az egyetem főépületét és környékét. Itt miért is ne lehetnénk kicsivel közvetlenebbek? Nekem nem jelent akadályt, sem problémát megtenni az első lépést...
- Vár valakire vagy megengedi, hogy csatlakozzam? - Kérdeztem ártatlanul, mint akinek abszolút nincsen semmiféle hátsószándéka. Most még nincs is, de még lehet. Részemről semmit sem tesz az a néhány év korkülönbség és fiatal és gyönyörű és észvesztően dögös és azon kevesek közé tartozik, akiknek figyelem is az előadásán, talán kicsivel jobban is mint kellene. Csak körültekintő vagyok.

Vissza az elejére Go down
Maddison Summers
Tanárok
Maddison Summers



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeKedd Feb. 25, 2014 6:44 am


Theo & Maddison

 Azt hiszem rám fog férni egy alapos alvás a mai nap után, szerintem majd együtt fogok aludni Zoeval, ha hazaérek addigra. De ha nem fogok, akkor is befekszem mellé, legalább addig is vele vagyok.
Hálás vagyok amiért anya eltudott ilyen hamar jönni, azért ők sem a szomszédban laknak s lám már itt is van. Ilyenkor látja meg az ember, hogy a szüleire mennyire is számíthat.
Szerencsém van, Zoe nem az a gyerek, akinek az immunrendszere gyenge lenne, de mikor elkap a bölcsödéből egy influenzás vírust, akkor az őt is leteremti. Ezt a rossz dolgot tőlem örökölte, bár a jó immunrendszert az apjától, az enyém szörnyű.
Így is mintha érezném magamon az influenza első jeleit, de az is lehet csak beképzelem magamnak vagy csak a fáradtság éri el ezt a hatást. Bárhogy is legyen szükségem van egy kis segítségre, amit a kávétól várhatok ezekben a szörnyű pillanatokban.
A szünetemet arra használva, hogy kicsit pihenjek elmegyek a kávézóba és kitervelem a ma esti programomat, akarom mondani a délutánit. Ha visszamegyek lesz még egy órám a grafikásokkal, utána be kell mennem helyettesíteni az irodalmasokhoz. Mindkettő közel áll hozzám, mindkét diplomám megvan, ami kell hozzá így tökéletesen vihetném én ezt a két tantárgyat, de nem teszem.
Az igazgató tudja, hogy gyerekem van és az élvez prioritást az életembe, számíthat rám bármiben de nem minden áron, Zoe a legfontosabb és ha neki is szüksége lesz rám nem kérdés kihez fogok ugrani.
Az óra anyagának felvázolása után magamban a bevásárló listát kezdem el elkészíteni. Mindenféle kép kell vennem gyümölcsöket, levesnek valót és még valamiket, hogy gondoskodjak az otthon lévőkről. Bár, ahogy anyát ismerem biztos elment vásárolni a közelben lévő üzletbe és már finom, friss és meleg étellel fog hazavárni.
Mintha nem lenne jó a tegnap délután összedobott brokkoli krémlevesem, de ő tudja mit akar. Én csak alkalmazkodom és elfogadom a dolgokat.
Elmerülök mindenben, leginkább a gondolataimban és a kávémról is elfeledkezem, arról is, hogy idebent ülök. Majdnem a szívbajt hozza rám az egyik diákom, mikor hozzám szól.
- Mr. Montgomery rám hozza a frászt. – kapok a szívemhez, majd a megbillenő kávéspoharamhoz. Nem lenne szerencsés magamra borítani, majd visszanézek rá és hálásan pillogok. – Köszönöm szépen, nagyon rendes volt tőled. – mosolygok rá.
Az egyik diákom, s bár az elején azt hittem sok gondom lesz vele, az osztály nagymenője típusba soroltam, kellemesen csalódtam benne. Elveszem a felém nyújtott táskát, és a székem karjára akasztom.
- Nyugodtan csatlakozz, nem várok senkire csupán üldögélek, élvezem az ebédszünetet. – vázolom fel neki a dolgokat.
Amúgy sem mondanám soha egy diákomnak, hogy zavar, mindig kerítek rájuk időt még akkor is ha azzal magamtól veszem el. Ők is elsőbbséget élveznek az életembe.
- Mi szépet hoztál el a városi könyvtárból? – kérdezem meg miután leül a velem szembe lévő székre. A kávém után nyúlok, belekortyolok majd visszateszem az előbbi helyére. – Gondolom jól elvoltatok az első órában, nem volt idegesítő, pattogó tanár, aki parancsolgat nektek. Tudtatok pihenni, nem igaz?

▲ words: 482 ▲ music: counting star ▲ note: Very Happy
Vissza az elejére Go down
Theodore Montgomery
Grafika
Theodore Montgomery



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeKedd Feb. 25, 2014 9:11 am




Maddison & Theo

- Na de tanárnő... Kérem, ennyire csak nem lehetek rémisztő. - Jegyeztem meg poénosan, hogy ha már majdnem sikerült ráhoznom a frászt, akkor legalább így utólag mosolyt is tudjak csalni az arcára. Igen, látszott rajta, hogy eléggé elvolt veszve a saját gondolataiba annyira, hogy a táskáját is a pultnál felejtette, ami számomra egy kedvező és egyben szerencsés fordulatnak tekinthető. Általában sem sok mindent enged megtudni magáról, leszámítva az előadó készségét és a bájos mosolyát és ahogy megpróbál némi értelmet és tehetséges erőltetni az elménkbe. Az mondjuk kétségtelen, hogy megmozgatja az elmémet, csak férfiként a képzelőerőm nem mindig a megfelelő helyre irányul. Többek között előfordult már, hogy órán a vonásait figyeltem, csak nem kimondottan azokat, amiket a kezével húzott vázlatkészítés közben, bár fogalmam sincs, hogy mindeddig ez mennyire volt feltűnő. Ugyan akkor elképzelhetetlennek tartom, hogy még senkinek sem szúrt szemet, hogy milyen hosszú ideig tudok koncentrálni egyetlen pontra magam előtt, de nem érdekel.
- Szépnek nem mondanám, túl érdekfeszítőnek sem, de a cél olykor szentesíti az eszközt. - Azért próbálok nem megfeledkezni róla, hogy a tanárommal illetve tanárnőmmel szemben foglaltam helyet, mégsem mondhattam, hogy elég maszlagot ahhoz, hogy reggelig ahhoz is túl elfoglalt legyek, hogy eszembe jusson aludni. Régebben, még évekkel ez előtt valóságos hétalvó voltam, most viszont nem igazán engedhetem meg magamnak, ha beakarom fejezni ezt a szemesztert is. Szóval, valamelyest kiszíneztem a dolgokat, különösen, hogy a reklámanyag vázlatokhoz is kölcsönöztem ki ezt-azt.
Az utóbbi kérdésére már nem tudtam felelni, mert egy az egyben elkapott a nevetés. Furcsa volt mindezt éppen tőle hallani, bár róla nem igazán mondható el, hogy idegesítő lenne és pattogni sem láttam még, de azt hiszem jobb ha most ebbe a gondolatba nem merülök bele túlságosan.
- Gondterheltnek tűnik... Minden rendben? - Nem mintha rám tartoznak és ha még így is lenne, akkor sem tartom valószínűnek, hogy éppen velem osztaná meg a magánéleti problémáit, így inkább csak puszta figyelmességből jegyeztem meg és tettem fel a kérdést, mert az észrevételeim általában nem szoktak megcsalni. A vak is látja, hogy megvan zuhanva, maga alá temeti valami, ami bizonyára kezd egy kicsit sok lenni és túl nőni rajta. Ha ezt hallaná a dögös szőke Charisma... Azonnal leakasztaná a diplomáját, nem mintha olyan jártas lennék az irodájában, hogy tudjam hol tartja, de azért annyira nem is szeretnék betekintést nyerni. Azt viszont nem tudom, nem vagyok képes felfogni, hogy egy ilyen nő miért, hogyan választja a pszichológiát...

Vissza az elejére Go down
Maddison Summers
Tanárok
Maddison Summers



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeSzer. Feb. 26, 2014 6:20 am


Theo & Maddison

-Nem vagy rémisztő Theo, csupán az én gondolataim száguldoznak másfele. Előfordul még velem is, hogy nem arra figyelek, amire kéne. – a táskámra vetek egy pillantást.
Félő, hogy egyszer még a fejemet is elhagynám, ha nem lenne hozzám nőve. Hajlamos vagyok elkalandozni, amikor meg gondok százai nyomják a vállamat, akkor fordul elő a legtöbbször. Mindegyikre megoldást szeretnék találni, de ez nem igazán meg. Kevés vagyok hozzá, sajnos nem mindig számíthatok majd az édesanyám segítségére, ő is kifogok öregedni lassan. Hamarosan nem lesz ideje és ereje sem az én pöttöm kis lányocskámra vigyázni, ezért muszáj lenne találnom valakit, akiben megbízom.
Nézem, ahogy leül velem szembe a diákom, mosollyal az arcán, ami engem is erre késztet. Valamiért, ha ránézek mindig elvigyorodom, feldobja a napom és egy ilyen helyzetben pont szükségem van a pozitív fiatalokra. Meglepően figyelmes az óráimon, nem kell kétezerszer rászólnom, hogy Theodore fiam azt ne csináld, tedd el azt és hasonlók. Vannak sajnos évfolyamtársai, akikre még rá kell így szólni de szerencsére ő nem ilyen.
- Miből kell ennyire készülnöd, hogy még a város könyvtárt is felkerested a cél elérésében? – kérdőn pillantok fel rá, a kávéspoharam szélén körözve az ujjammal. Végig a szemébe néztem, fontos számomra a diákokkal a szemkontaktust. Legalább így tudom, hogy rám figyelnek, értik amit próbálok kézzel lábbal átadni nekik.

Szerencse, hogy a testem még nem árulkodik az eddigi álmatlan éjszakáktól, a folyamatos alváscsitításról, és az orrszívásról sem. Nehéz szülőnek lenni, fogalmam sincs, hogy fogom ezt bírni egyedül.
- Mondhatjuk. Sajnos az én fejem fölött is össze szoktak csapni a hullámok és olykor nem tudom mivel hozhatnám rendbe a dolgokat. – gondterhelten sóhajtok, majd hátradőlök a székembe, keresztbe téve a lábamat azon pedig megigazítva a szoknyámat.
Fogalmam sincs miért kezdtem el azt, hogy szoknyába megyek be dolgozni, de valami miatt megtettem. Ja, a férjem miatt és még mindig nem sikerült leszoknom róla… ő szerette, hogy mikor hazaértem letéphette könnyen rólam… Megborzongok az emlékekre, majd mosolyt erőltetek magamra.
- De ne beszéljünk rólam, mesélj milyen heted, napod volt eddig Theo? És ha kérhetlek ne magázz, nem az iskolában vagyunk. Itt nem a tanárod vagyok, odabent ráérsz Miss Summersnek hívni.

▲ words: 482 ▲ music: heaven knows ▲ note: Very Happy
Vissza az elejére Go down
Theodore Montgomery
Grafika
Theodore Montgomery



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeCsüt. Feb. 27, 2014 1:54 am




Maddison & Theo

- Nekem mondja? - Tagadhatatlanul élő példája vagyok az elméletnek. Én sem kimondottan mindig oda figyelek az óráin, ahová kellene. Kétségtelenül tehetek róla, csakhogy olyankor valahogy nem tudom irányítani és helyhez kötni a figyelmemet, ahogy azt sem, hogy a tekintetem merre kalandozik. Az sem szokott különösebben érdekelni, hogy ez vajon mennyire lehet feltűnő. Végül is még soha egyszer sem jegyezte meg, hogy jobban is vigyázhatnék a kékjeimre, még a végén rajta felejtem őket. De ez talán nem fog előfordulni, remélhetőleg. Bár szívesen tenném. Legalább úgy egész nap valami érdekfeszítőt látnék. Motivációnak egész biztosan megtenné és egyébként is.
- Köztudottan nem vagyok túl szorgalmas... Szóval, nem tartom kizártnak, hogy a mi könyvtárunkban is megtaláltam volna, amit keresek néhány nappal ez előtt. - Így csak magamnak köszönhetem a plusz városnézést, ami máris megérte, bár amíg a könyvárba tartottam ezt egyáltalán nem így gondoltam. A lelkesedés mindig is hiányzott belőlem, kivéve természetesen mikor egy nőről volt szó.
- Előzetes tervrajzokat és reklámterveket kellene leadnom... Úgy holnap reggel. - De ezt ő nálam jobban tudja. Most még biztosan. Kivételesen úgy fest, hogy lesz némi türelmem hozzá, szóval kivételesen jól akarom megcsinálni, ami nálam annyit jelent, hogy tényleg jól. Nem főbb célom kitűnni a tömegből és a bizonyítási vágynak is híján vagyok, ahogy az érdekeltségnek is, vagyis nevezze ezt most ki minek akarja, talán kedvnek. De megcsinálom és jó fog lenni és nagyon szeretném látni az arckifejezését...
- Rosszul kezdett hozzá. Ennyi az egész. Maga egyből a megoldásra kíváncsi, de odáig el is kell jutni valahogyan. - Mondjuk a kiboruláson már egész biztosan túl van, vagy még ezután fog következni, mikor betelik a pohár? Mert azt is szívesen megnézném. Ez volna az első lépés. A másik keríteni egy üveg tömény italt, magasról tenni az egészre, mindenre. Az első pohár, mert iszonyúan rossz napom napom volt. A Második, mert csessze meg mindenki és így tovább az üveg aljára. A legjobb ötletek amúgy is önkívületi állapotban szoktak jönni.
- Miért nem egyből ezzel kezdte? - Másképp is indíthattunk volna, amiivel viszont azt hiszem már egy kicsit elkéstünk, de sebaj. Őszintén szólva nehezemre is esett kissé magázni, hol ott alig lehet idősebb nálam. Na jó, megszavazok neki néhány évet, de nem többet.
-  Akkor Maddison, ha nem vagy a tanárom leszek olyan pofátlan, hogy kiszedjem belőled mi a baj? - Kezdene érdekelni mi nyomaszthatja ennyire és egyébként sem tudtam volna nézni, hogy itt egy magában ücsörög. Bántotta a szemem a látvány. Muszáj volt valamit tennem ellene.

Vissza az elejére Go down
Maddison Summers
Tanárok
Maddison Summers



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimePént. Feb. 28, 2014 7:30 am


Theo & Maddison

-Neked bizony, rajtad kívül nem beszélek mással. Annyira még nem ment el az eszem. – elmosolyodom. Értelmetlen, sőt hülye vicc ez tőlem és igazából nem is vicces, de én jól szórakozok rajta.
Legalább ezzel is elterelem a figyelmemet minden gondról, ami most a nyakamba hullott.
Néha olyan jó lenne kibújni a kötelezettségek alól, vagy csak simán egyetemistának lenni, tanulni, csinálni a dolgokat és elbeszélgetni a tanárokkal. Túlélni a féléveket, a dolgozatokat időben beadni és ehhez hasonlók. Imádtam diák lenni, ezért is választottam a tanári pályát, a másik oka pedig igen egyszerű: szeretek a fiatalok társaságában lenni, ők a következő generáció muszáj időt fektetnünk beléjük. S az, hogy én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy menő üzletemberek legyenek miután elvégzik ezt az egyetemet boldogsággal tölt el. Büszke vagyok magamra, de legfőbbképp rájuk, mert ők tettek meg mindent, hogy átjussanak. Le a kalappal előttük.
- Lehetséges, de a lustaságod miatt most tettél egy plusz kört. Megérte? Legalább sportoltál egy keveset, a friss levegőt szívtad és ilyenek. Én speciel minden reggelemet futással kezdem a nagyparkon keresztül, elfutok a pékségig megveszem a reggelinek valót és visszasietek. – fogalmam sincs miért mondom el neki mindezt, mégis jól esik kiadni magamból ezt a sok információt.
Rég volt azaz idő, mikor önfeledten mertem beszélni valakivel valamiről. A szomszédasszonyaim nem épp a mai nők kategóriába tartoznak, de egy rossz szavam sem lehet mert mindig vigyáznak Zoera, ha kell.
- Igazad van. Látod, hogy nem volt hasztalan a sétálás? Bölcsebbé tett, és így tudtál nekem felvilágosítást adni. – egy biztató mosolyt küldök felé, és elkönyvelem magamban, hogy nem is olyan mint amilyennek képzeltem.

Kellemesen csalódtam Theodoreban, és ez egy igen furcsa dolog nálam.
Általában, akit nem igazán értek, kedvelek vagy alkotok róla egy képet az úgy is szokott lenni, erre hirtelen feltűnik Ő s minden eddigi felépített csoportom leírását összerombolja. Valami miatt felfigyeltem rá, keresem a társaságát legalábbis annyira, amennyire a tanár etikett engedi. A tanár diák kapcsolat nem épp a legjobb, még akkor sem, ha alig 3 év van közöttünk.
Tegeződésre kérem, mivel nem szeretem ha a civil életben is Miss Summersnek hívnak, bár még mindig jobb mintsem a Mrs. Gozner. Örülök annak, hogy visszavettem a lánykor nevem.
- Lehetsz olyan pofátlan, de nem biztos, hogy megtudod. Nem szeretem másokat terhelni a problémáimmal, majd megoldódik, megoldom. De azért kedves tőled, hogy érdeklődsz utánam. – rámosolygok, megérintem a kezét majd a kávém után nyúlok és már majdnem felvenném mikor megszólal a telefonom.
Előkotrom a táskámból, feloldom a kijelzőjét és látom az anyám hív. – Elnézést, muszáj felvennem.
Kérek elnézését, majd kicsit elfordulva veszem fel a készüléket.
- Minden rendben van anya? – kérdezem kicsit aggódva. – Zoéval is minden rendben? Lement a láza?Megtaláltad a cumisüvegét? – kérdezem tovább, még mindig aggódó hangnemben beszélve. A kislányomról van szó elvégre, ő jelenti a legtöbbet nekem.
- Mikor megyek haza kiveszem a szirupját, a hordozóba hagytad ugye a többi cuccával együtt? Tényleg, sikerült elaltatnod? Nem sírt? – árasztom el további kérdésekkel, majd miután mindegyikre kielégítő választ kaptam elköszöntöm tőle és visszatettem a táskámba.
- Ne haragudj, az anyám volt az. Ilyenkor az agyamra tud menni, ő is, én is futunk, hogy minden rendbe legyen.

▲ words: ### ▲ music: liar,liar ▲ note: Zoébabaakcióbalép
Vissza az elejére Go down
Theodore Montgomery
Grafika
Theodore Montgomery



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeVas. Márc. 02, 2014 7:58 am




Maddison & Theo

- Áú, ez már majdnem fájt. De kikérem magamnak... Nem vagyok lusta csak nem szeretem elsietni és túlbonyolítani a dolgokat. - Én sem bírtam ki, ezen már nekem is el kellett mosolyodnom, mert egy szó mint száz, tényleg lusta vagyok, csak szerintem így sokkal szebben hangzik és sokkal többet is takar rólam. Időközben pedig azt is megtudtam róla, amit nem akartam. Mármint érdekel persze minden, amit mond és most is figyeltem csak egy kicsit meglepett ez a hirtelen jött információáradat, amire nem tértem ki, de jó tudni. Még a végén elhatározom magam és rászokom a reggeli futásra, de kétséges, hogy azt is elaludnám egy-egy éjszakába nyúló beadandó után.
- Egyébként pedig szoktam sportolni. Szeretek és ha most azt mondja, hogy nem látszik meg rajtam, akkor bizony megsértődöm... - Azt kétlem, hogy azon nyomban felpattannék és itt hagynám, inkább megpróbálnám elszórakoztatni, mert bevallom - és ez nem is akkora titok - sokkal jobban tetszik, amikor mosolyog és összeszedett. Amúgy sem vagyok az a sértődékeny típus. Na jó, azért nem kapnám le a felsőmet magamról egy kávézóban, hogy megcáfoljam az esetleges állítását, hiszen itt idősebbek is vannak, akikre figyelemmel kell lenni, különben is sokkal szívesebben tenném úgy, hogy csak mi ketten vagyunk, amikor nem tud elmenekülni, sem kétes szavak mögé bújni.
- Öhmmm... Nem hiszem, hogy a séta alkalmával lettem volna bölcsebb. - Azt sem hiszem, hogy egyáltalán bölcs lennék. Először nem is igazán tudtam erre mit mondhatnék, finoman fogalmazva is váratlanul ért a nem kicsit különös feltételezés. Rólam valahogy még senki sem állította, hogy bölcs lennék, talán nem véletlenül, de azért bízom benne, hogy akkor ez most valami jót jelenthet a számomra. Egy piros pont a nevem mellett... Mindig jól jöhet.
- Ha már engedélyt kaptam rá, akkor... Nem, nem fog megoldódni. De ha inkább csak hallgatnál erről, akkor felőlem síri csöndben is üldögélhetünk itt. Én kibírom. - Vontam meg a vállam. Valahogy megtudom érteni. Nem tartozik rám. Nem akar senki terhére sem lenni a nyavalyájával, különösen nem az enyémre. Ez megint csak nem olyan meglepő. Végül is semmit sem tudok kierőszakolni belőle. A hallgatás is megy. Szóval, most kijátszhatjuk azt a játékot, hogy ki tovább a másik szemébe nézni egy árva szó nélkül.
- Hát, így talán már semmit sem kell mondanod. Zoé... Nem is tudtam, hogy van egy kislányod. - Ha csupán annyit mondanék, hogy váratlanul értek az kérdések hada, amit akarva, akaratlanul is meghallottam még mindig túlságosan finoman fogalmaznék. Nem, nem vagyok meglepett. Valósággal le vagyok taglózva. Csaknem a szám is tátva maradt a rövid kis csevejfoszlány hallatán, különösen mikor a kislányra terelődött a téma. Nagyokat pislogva hallgattam végig, bár nem igazán akartam hinni a fülemnek és elképzelésem sincs milyen képet vághattam mindehhez, talán jobb is, hogy nem láttam.

Vissza az elejére Go down
Maddison Summers
Tanárok
Maddison Summers



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeKedd Márc. 04, 2014 7:56 am


Theo & Maddison

-Elmondtad most nekem más szavakkal a lustaság egyik definícióját, de nem gond, én is lusta vagyok ám csak nem tudják rólam az emberek. – sajnos vagy nem sajnos a körülöttem lévő személyek csak felszínesen ismernek. Rengeteg dolgot nem tudnak rólam és nem is áll szándékomban megosztani velük. A múltam az a sajátom, nem kell másnak tudnia róla és az igazság pedig az, hogy fáj arról beszélni, ami ezelőtt egy félévvel történtek velem.
Még nem sikerült teljesen feldolgoznom a történteket, az is lehet, hogy soha többé nem fogok tudni egy férfiban megbízni vagy hozzáérni. Félek tőlük az igazság ez, és nem engedem magamhoz közelebb, mint amennyire kéne. Legalább 15 lépésnyi távolság kell köztünk legyen ahhoz, hogy biztonságba érezzem magam. Ez alól persze a diákjaim kivételek, legalábbis hozzájuk nem tudok úgy viszonyulni, mint egy olyan férfihoz, akit nem tanítok. A diákjaimmal közvetlenebb a kapcsolatom, tisztában vagyok abban, hogy én a katedra egyik felén a másikon pedig ők üldögélnek. Ez így is van rendjén, nem kell felbontani a természet egyensúlyát.
- Pedig, ha nem mondtad volna észre se veszem. Nem látszik meg rajtad, milyen sportot űzöl? Lépcsőzést? – kérdezem arcomon mosollyal, és ilyenkor érzem azt, hogy nem csak a fájdalom maradt meg bennem. Vannak jobb pillanataim, melyet különböző személyeknek köszönhetek. A kislányom nagyon sokat segít legyőzni azt a fennmaradt kínt, amit az apja hagyott. Most pedig Theo csal mosolyt az arcomra, de mielőtt felállna, és itt hagyna gyorsan hozzáteszem. – Csak vicceltem, látszik rajtad, hogy nem csak üldögélsz szabadidődben. Mikor jut testedzésre időd? Mert ahogy elnézem mindig rengeteg dolgotok van. – kérdőn pillantok rá és tényleg kíváncsi is vagyok a válaszára.
Amikor én diák voltam még nem volt ennyi követelmény, bár tény, hogy akkor is sokat kellett gürizni egyes tanároknál. Jó volt, legalábbis én nagyon élveztem az éjjelekbe nyúló tanulást, dolgok készítését. Imádtam minden egyes percét és gyakran érzek késztetést arra, hogy visszaüljek a diákjaim közé a padba – ezt gyakorlatba is szoktam ültetni, hogy ne érezzék a szakadékot közöttünk – és tanuljak. Viszont néha a beszélgetések furcsa fordulatot vesznek, ahogy ez is.
Már nem felszabadult a hangulat hanem hirtelen csap át aggódóba. A gondjaim után érdeklődik, de én nem szeretnék senkit sem ezekkel terhelni.
Tudom, hogy vannak empatikus emberek, akik átérzik, megértik és esetleg vigaszt is tudnak nyújtani nekem ezekre a helyzetekre, de Theo, a diákom, nem pedig a lelki szemetesládám.
- Még mindig beszélsz Theodore. A sírban ráérünk csöndben lenni, miért nem beszélünk inkább? Csak kérlek ne erről. – elmosolyodom és kérlelően nézek fel rá, mondanám tovább a dolgot de ekkor megszólal a telefonom.
Nem a legjobb alkalom, de az anyám hív őt pedig nem nyomhatom ki. Pár információt darál le nekem a telefonba, Zoé láza kicsit lement de még mindig igen magas, elaludt viszont jól érzi magát már amennyire lehet egy másfél éves jól a megfázás miatt. Kérdések sorozatát zúdítom anyára, mégis csak az egy szem gyerekem, akit szeretek és aggódom miatta.
A telefonhívást gyorsan lebonyolítom, majd szabadjára engedem anyát és leteszem a telefont, és minden figyelmemet a velem szemben ülő férfira fordítom.
- Senki sem tudja, egyedül az igazgatótoknak van erről tudomása. Nem tartottam fontosnak azzal kezdeni az első nap minden évfolyamnál, hogy elmondom : Maddison Summers vagyok, elvált, egyedülálló anya, akinek van egy Zoé nevű kislánya. – elmosolyodom, majd felpillantok rá és még mindig látom rajta a csodálkozást. – Ez ennyire meglepett? Miért? A dékánt is nagyon meglepte mikor megtudta, hogy van egy gyerekem.
Vissza az elejére Go down
Theodore Montgomery
Grafika
Theodore Montgomery



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeSzer. Márc. 05, 2014 4:17 am




Maddison & Theo

- Na de tanárnő kérem... Tudja milyen megerőltető? - Kérdeztem vissza széles mosollyal az arcomon, de főként annak örülök, hogy az övére sikerült mosolyt csalnom. Azt hiszem ez a mai első sikerélményem. Amúgy néha tényleg indokolatlan büntetésnek érzem a sok lépcsőt a főépületben és a kollégiumban, mikor az ember fáradt, már alig vonszolja magát és amikor feltekint körülbelül a maradék életkedve is elszáll, mikor tudatosul benne, hogy ezzel a tempóval sosem fog feljutni, legalábbis egy örökkévalóságba fog telni. Felérni pedig már maga a megváltás. Csomagokkal, bőröndökkel felpakolva pedig kész élvezet. El lehet dönteni, hogy azokkal együtt szeretnél elvágódni vagy nélkülük. Szóval, a lépcsők igen is veszélyesek.
- Egyszerű, amire szeretnénk, hogy legyen arra mindig van időnk, mert szakítunk. Amire pedig nem akarjuk, arra úgyis találunk valami kifogást, kibúvót. - Néha magam sem tudom hogy jut időm mindenre, de megoldom, még ha utólag kissé szorítanak is a határidők, mint például most. Persze a lustaságom is mindenképpen közrejátszik a dologban, de hosszú még az éjszaka, amit nem hiszem, hogy végig tanulással fogok tölteni, mert akkor holt biztos, hogy elalszom, de megleszek a tervekkel.
- Áú, ez erős volt. - Majdnem fájt is. De jogosan kaptam és igaza volt. A sírban valóban ráérünk majd csendben lenni. Viszont vele sem könnyű közös témát találni, ami nem kötődik közvetlenül se hozzám, se hozzá, sem a magánéletünkhöz, se a munkahelyéhez, se az egyetemhez, a tanulnivalómhoz, a beadandómhoz. Arról valahogy én se szívesen beszélgetnék most. Ő valahogy sokkal jobban érdekelne...
- Nem egyáltalán nincs ebben semmi meglepő. Mégis mi furcsaság lenne abban? Mivel férfi vagyok, ezért csak azt tudom elmondani, hogy az én szemszögemből hogyan fest a dolog. Van egy nő, huszonöt éves, gyönyörű, van egy kislánya, az apja pedig sehol... Ez nyilvánvaló, hiszen ha melletted lenne, akkor nem egyedül kellene mindenről gondoskodnod, ergo nem lennél ilyen gondterhelt. Közelebb kerültél a magyarázathoz? Nagyjából mások is így láthatják a helyzetet. - Igazán csak most tudatosult benne, hogy másodpercekkel ez előtt azt mondtam, hogy gyönyörű. Kicsúszott a számon vagy csak az alkalomra vártam, hogy elmondhassam neki most már teljesen mindegy.
- Hol van a büszke apa? Ritka nagy állatfaj lehet. - Tehát a féreg, görény illetve patkány kategóriából sajnos kicsúszott és neki valami nagyobbat és undorítóbbat kellene majd keresnünk, ha beszeretnénk sorolni valahová. De majd csak találunk egyet.
- Semmi közöm hozzá, de neked még ki sem kellene látnod a mámorból és a boldogságból, de ahogy nézem hamar leereszkedett a rózsaszín felleg. Mi történt? Rosszul választottál vagy csak megváltozott? - Az is lehet, hogy éppen Zoé baba érkezése kavarta fel annyira a dolgokat. De az sem kizárt, hogy a pasas nem szeret hajnali négykor felkelni, mert a kicsi felsírt. Folytathatnám még... Számtalan okot feltudnék még sorolni, de az már több is volna, mint tiszteletlenség. Az is könnyen elképzelhető, hogy rosszul viselte a szexmentes hónapokat. Nem szülészorvosnak tanulok, de annyit mindenki tudhat, hogy annak a gyereknek valahol ki kell bújnia, ami bizonyára nem túl felemelő érzés... Benne van a pakliban.

Vissza az elejére Go down
Maddison Summers
Tanárok
Maddison Summers



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeCsüt. Márc. 06, 2014 7:17 am


Theo & Maddison

-Na de Theodore, tudja kivel is társalog jelen pillanatokban? – örülök annak, hogy ilyen jól érzem magam a társaságában. Régen éreztem már ilyet vagy nagyon hasonlót hozzá, mert azért érzem én ritkán magam felszabadultnak, de az esetek 90% százalékában csak áll érzelem kúszik fel az arcomra.
Rengeteget jár az agyam a jövőn, a múltamon és a gyerekem jövőjén. Szörnyű belegondolni abba, hogy apa nélkül fog felnőni mert ha bele is rokkanok nem fogom a közelébe engedni annak a szemét állatnak!
Az a férfi nem érdemli meg, hogy egy ilyen csöppséget tudjon az életébe, mint a mi kis Zoé babánk. Ő maga a tökéletesség, egy földre szállt angyal s mikor nevet olyan, mintha csengők csilingelnének, gondtalannak érzem magam azokban a percekben.
- Sajnos egy tanárnak mindenre muszáj időt szakítania, még akkor is ha nem akar. Annyi mindent kell megcsinálnunk amiből ti csak töredéknyit láttok meg. Nem csak lógatjuk a lábunkat otthon mikor hazamegyünk, nekünk is ugyanúgy kell készülni a következő napra és még ott van az a rengeteg mellékes munka. – gondterhelten sóhajtok, majd hátradőlök a székembe és hátradobom a hajamat.
Nehéz munka ám a diákok tanítása, egyesek tényleg azt hiszik, hogy nekünk semmi dolgunk nincs miután befejeztük a napi munkákat. Pedig, ha az emberek tudnák mennyi feladat vár még ránk mikor befejeződik egy-egy óránk. Még a felét sem végzik el, ettől én még nem azt mondom, hogy a kemény fizikai munkások semmit nem csinálnak!
- Csak az igazságot mondom Theo. – elnevetem magam, minden gondom messzinek tűnik sőt olyannak, mintha nem is lennének. Ilyen felszabadultnak lenni a legjobb dolog, már olyan régóta vártam erre az érzésre s ami mégis meglepő számomra az az, hogy ki hozta el ezt a dolgot az életembe. Az egyik diákom, ezt se hittem volna sőt ezelőtt pár héttel lehetetlennek is tartottam volna, s most mégis micsoda meglepetés ért.
Talán szülinapom lenne? Nem csodálnám, ha elfelejtettem volna annyi minden jár már a fejembe.
Végül csak kilyukadtunk a gondom egy részénél. A telefonhívás miatt megtudta, hogy van egy kislányom és nem szégyellem a világtól ezt szeretem magánéletemet titokban tartani a nagyvilág előtt.
- Hogy mondtad? Gyönyörűnek mondtál? – zavar ült ki az arcomra. Fogalmam sincs mikor hívtak utoljára gyönyörűnek, nem mostanában az is biztos. Meglep, hogy ilyet mondanak nekem az viszont még jobban meglep milyen hamar ledarálja az egész helyzetet. – A kollégáim érdekesebben reagáltak erre a hírre, mármint arra, hogy van egy másfél éves kislányom. Lehetetlennek tartották, pedig tényleg van, nem kenyerem a hazugság. – mondom el neki, de mikor a volt férjemet állatnak nevezi elmosolyodom rajta.
- Remélem minél messzebb van innen, nem szeretném, ha rájönne hol is vagyunk… - véletlenül csúszik ki a számon, és ez most hangozhatott úgy is, hogy félek tőle. De a fenébe is! Félek tőle, hogy ne tenném? Egy olyan házasság után mint amilyen nekünk volt ne rettegnék tőle? Már csak a neve hallatától összerezzenek.
- Megváltozott pár dolog miután teherbe estem, volt pár húzása, ami nem férfihoz méltó. Egy férfi nem csinálja azt, amit ő tett, egy férfi nem üt meg… - egy állapotos nőt – lenne a vége, de nem tudom kimondani, vagy csak nem akarom? Így is túl sokat mondtam már el neki, még a végén azt hiszi mindenkinek kikotyogom a múltamat, pedig ez nincs így. Megtörlöm a szemem, ezzel elkerülve a síró rohamot.
Vissza az elejére Go down
Theodore Montgomery
Grafika
Theodore Montgomery



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeHétf. Márc. 10, 2014 6:29 am




Maddison & Theo

- Tudtom szerint a rövidtávú memóriámmal még nincsenek gondjaim. - Vontam meg a vállam, legalábbis eddig még nem adódtak. Reményeim szerint nem is fognak még jó ideig, ugyanis nálam tíz-tizenöt perc ami alatt átfutom a jegyzeteimet valóságos csodákra képes, olyan eredményekre, amikre nem is gondoltam volna. Utólag hihetetlenül nevetséges körbenézni a teremben, hogy a többség erre készült egész éjszaka, ami nekem valahogy kimaradt a napi rendemből, mert akadt épp fontosabb dolgom is... Vagy csak épp ki sem látszottam a beadandó munkáim alól és teljesen kiment a fejemből. Mindenesetre olyankor tisztán kiolvasható a szememből, hogy mit gondolok éppen az egészről, méghozzá cenzúra nélkül.
- Én nem irigylem, de még ha dupla annyit keresnék is, akkor sem vállalnám. - Kizárt dolognak tartom. Nincs az a pénz, amennyiért tanárnak állnék. Először is, mert biztosra veszem, hogy megőrülnék egy bizonytalan idő elteltével. Másodszor, mert alapból nem lenne elegendő türelmem hozzá. Harmadszor pedig, mert eltudom képzelni, hogy tényleg veszettül sok munka áll mögötte. Diákfejjel is kitudok borulni, ha valamit nem tudok megcsinálni, mert mondjuk veszettül nehéz, amihez hidegvér kell. Egy épületet sem elég csak felhúzni...
- Csak az igazságot mondom Maddison. - Mintha már hallottuk volna ugyanezen szavakat egészen pontosan tőle percekkel ez előtt. Nem tehetek róla. Szeretek mások szavaival visszavágni, bár ezt most kevésbé élvezem. Köztudott, hogy nagy az isten állatkertje, viszont túl alacsonyan van elkerítve. Nem hiszem, hogy meg kellene ismételnem magam. Mindketten tudjuk, hogy nem azért kérdezett vissza, mert épp nem figyelt, hanem mert nagyon is tisztán és érthetően hallotta, amit mondtam. Talán nem tegnap hallhatta legutóbb, de elmondhatom, emlékeztethetem rá holnap is és holnap után is meg azután is és azután...
- Ezt most úgy mondtad, mint aki elszökött előle, mint aki fél tőle, így van? - Esküszöm a pofám leszakad mindjárt. Nem kimondottan egy ilyen beszélgetésre számítottam. Nekem ez már egy kicsit túl sok információ és alig akarom elhinni, de közben meg megértem és tudom, hogy igaz. Mi oka lenne hazudni nekem vagy bármiféle mesékkel etetni? Az ég világon semmi. Azt sem hiszem, hogy így szeretne távol tartani magától. De ha mégis, akkor nagyon rossz úton jár. Szeretném most már ismerni a teljes történetet és idővel talán Maddisont is szeretném jobban megismerni.
- Miután teherbe estél... Megütött állapotosan? - Ezt mondta. "Megváltozott pár dolog miután teherbe estem." Ezen nem volt mit félreérteni. Nem miután Zoé megszületett. Nem mintha ez bármikor is elnézhető dolog lenne, ami olykor előfordul. Én még alig múltam húsz, de soha nem emeltem kezet nőre és ezen nem is szándékozom változtatni, viszont bárki másra képes vagyok, aki megtenné ráadásuk úgy, hogy látom.
- Mi fog történni, ha rájön hol vagytok? Megkeres, idejön? Megint megver? Mit akar ezzel elérni? - Nem hiszem, hogy lett volna olyan dolog, tett volna olyasmit, amivel kiérdemelte volna. Arra pedig még kevésbé tudok gondolni, hogy kiprovokálta. Szóval, csak az marad, hogy egy vadállat, akinek nem mellékesen gyereket szült. Nem túl szerencsés párosítás. Mert amíg pici, addig lehet, hogy távol tudja őt tartani a kislánytól, de Zoé is felfog nőni egyszer.
- Hé, ide hallgass... - Most először számomra is furcsaságot csináltam, nem mintha ez az egész hosszas beszélgetés nem minősülne annak, de átnyúltam az asztalon és megfogtam az egyik kezét majd finoman megszorítottam. - Mint nem a diákod mondom ezt most. Én itt vagyok és megtalálsz, ha beszélgetnél, rendben? És mint a diákja mondom, hogyha ezentúl nem látom mosolyogni nem fogok bejárni az óráira, tanárnő.

Vissza az elejére Go down
Maddison Summers
Tanárok
Maddison Summers



Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitimeSzomb. Márc. 15, 2014 3:24 am


Theo & Maddison

-Szerinted, de sose lehetsz benne igazán biztos. Egyik percben még úgy véled minden a legnagyobb rendben, utána minden összezuhanhat. Az emberi agy, memória már csak ilyen. – világosítottam fel a velem szemben ülő fiatal férfit, aki előtt még hatalmas jövő állhat, ha rendesen játssza ki a kártyáit.
Remélem nem lesz olyan felelőtlen marha, mint amilyen én is voltam. Bár ő nem maradna egy gyerekkel a nyakán, csak egy ex-feleséggel és talán egy aranyos csöppséggel, de akkor is. Inkább éljen még, ne állapodjon meg, hanem az egyetem után szépen építgesse a karrierjét párhuzamosan, de kis léptekben pedig a családi életét.
- Pedig igazán nagyszerű tanárnak lenni, csak megvannak a maga nehézségei. Például mikor dolgozatokat kell javítani, attól a falra tudnék mászni. Egy két ember annyi marhaságot beleír… csak tudnám hogyan jutottak be. – gondterhelten sóhajtok, majd eltúrok pár hajszálat a szememből. Nem szeretném visszakapni a szemüveges énemet, elég volt gimiben azt hordani meg kontaktlencsét, mert annyira nem bírtam a csúfolást. Utáltam mindig kiszedni, betenni, meg ehhez hasonló kis pepecselős dolgok. Volt olyan, hogy a kutyám megette és akkor volt ám nemulass.
- Theodore arra megy ki a játék, hogy zavarba hozd a tanárodat? – kíváncsian kérdezek rá, hangom játékos semmi bántó, semmi tanáros nincs benne. Sőt most nem is úgy gondolok rá, mint az egyik emberre a termemből. Az egyik kommentálóra, akinek nem tetszik, ha az átlagnál többet kérek és várok el tőlük. Minden az ő érdekükbe van, de annak is örülök, hogy iskolán kívül ilyen jól eltudok velük beszélgetni. Nem fojtogat az a szorongó érzés. Bár még mindig nem hiszem el, hogy gyönyörű lennék. Ízlések és pofonok, még az ex-férjem sem mondott ilyeneket, vagy legalábbis nem ilyen megfogalmazásban.
Megborzongok a gondolattól, a férjem képétől, ami lelki szemeim előtt hirtelen fellebbent. Emlékszem az első találkozásra, az első csodálatos randikra, a csókra, mindenre mégis, ami az elmúlt egy évben történt beleégett a tudatomba, nem engedi elfelejtetni magát… nem, nem hiszem, hogy menni fog ez a dolog. Túl egyszerű lenne, ha sikerülne, az egyszerű dolgok pedig nem szerepelnek az én életemben.
- Sajnos így van… félni félek tőle, s nem alaptalanul viszont az elszökés megfogalmazás nem épp helytálló. Tudja, hogy eljöttem csak azt nem tudja hová és reményeim szerint ez így is fog maradni, nem lenne szerencsés, ha megtudná. – annyi mindent tudna tenni velem, Zoéval és mindenkivel, aki segített elbújni a haragja elől. Bármennyire szerettem, és tiszteltem, amit tett az megbocsájthatatlan. Az elmúlt évek szörnyűek voltak, pedig mekkora rózsaszín buborékban szökdécseltünk egészen a kaktuszokig… ott esett darabokra minden.
- Erre nem szeretnék válaszolni… vannak dolgok melyek jobb, ha rejtve maradnak. – szörnyen érint ez a téma. Nem szeretek erről beszélni. Még a szüleimmel sem beszéltem az érzésekről melyek eluralkodnak rajtam mikor egy férfi közelebb kerül hozzám. Félek, képek villannak be az ütésekről, érzem a fájdalmat a karomban és ez kikészít szépen lassan. Majd egyszer sikerülni fog elfelejteni ezeket a dolgokat, de addig megpróbálok gyógyulni.
- Idejön, elveszi tőlem a kislányomat és… és… - gombóc kerül a torkomba, nem tudom folytatni a beszélgetést. Egyszerűen nem megy, sikerült erősnek mutatnom magam mindenki előtt. Az egyedülálló anyuka, akinek nincs semmi félelme végleg összeomlik az agresszív férje miatt. Meglepődök Theo mozdulatán, nem számítottam arra, hogy megfogja a kezem.
- Rendben, köszönöm és sajnálom, hogy így kellett látnod. – néztem rá hálásan, majd elmosolyodtam. – Nagy kár lenne érte Theo, igazi öröm az óráimon tudni téged még akkor is, ha többnyire nem az anyagra figyelsz, hanem más dolgok kötik le a figyelmed. – kacsintottam rá.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Theo & Maddison Empty
TémanyitásTárgy: Re: Theo & Maddison   Theo & Maddison Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Theo & Maddison
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Maddison Summers
» Theo & Arielle
» Theo művészi pillanatai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Clark Atlanta University :: Atlanta belvárosa :: Condesa Coffee-
Ugrás: