Tárgy: Allison & Olivia Kedd Feb. 25, 2014 2:58 am
Olivia & Allison
Az első pillanat,amikor még csak néztünk egymásra.
Sajnos az érkezésünk után pár napra egyből koptathatom a padot. Sajnos az este nem aludtam valami sokat, mert elég furát álmodtam. Arról szólt, hogy egy iskolában sétálok és hirtelen valami, akarom mondani valaki elkezdett üldözni. Az arca el volt takarva így nem láttam. Elkezdte mondogatni a nevemet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egyre jobban apa hangján beszél. Ahogy hátra néztem meg pillantottam apát. Ekkor jöttem rá, hogy ez csak egy állom volt, hiszen engem próbálgattak felébreszteni a szüleim. Nagy nehezen, de sikerült. Amikor meg érkeztem az iskola elé egy nem túl szimpatikus épület állt elöttem. Az igazgatói irodához siettem, hogy lefixáljam a dolgokat. Az, az érdekes, hogy egy ideje, már nem tudnak leszakadni a szülők rólam. Amitől lehet mindentől meg akarnak óvni, pedig nem kell. Csak meg tudom védeni magamat már így húszon pár évesen, nem? ~Végre egy kis nyugalom.~ mondtam magamnak miközben sóhajtottam egyet. Hála az égnek elmentek! Jó nem rossz szándékból mondom, csak örülök, hogy végre lehet egy kis nyugtom. Út közben a folyosón csak egy-két ember kószált. Miközben sétálok és böngészem a teendőim listáját bámészgatok jobbra, balra bele botlok az emberekbe.A bénázás nem annyira szokásom, de most nem tudom, hogy mi van velem. Már mikor a városba jöttünk, már akkor kezdődött. Az éjszaka is többször felkeltem furcsa álmok miatt, de ez lehet, hogy attól van, hogy este megnéztem a kedvenc sorozatom utolsó részét. Végre elértem a szobát. Mivel látom, hogy az egyiken van pár dolog ezért a másikra löktem a cuccom és aztán csaptam egy kört. Mikor visszatértem egy lány volt ott. ~Szia!~ szólítottam meg kedvesen a lányt. ~Olivia vagyok. Olivia Hitch.~ nyújtottam a kezemet, hogy kezet rázunk. ~Ugye szabad még ez az ágy? ~ mutattam rá arra, amelyiken volt a cuccom. Nem voltam benne biztos, hogy szabad e vagy valakinek le van már foglalva. Meg így legalább addig sincs kínos csend vagy olyan kérdések, hogy „mégis mit képzelsz, hogy ki vagy te?” meg ilyenek.
~Játék szószáma:321~~Üzenet:Itt is volna a kezdönk.Remélem tetszik ~
A suliban rohangáltam azon töprengve, hogy mit is kéne csinálnom, de fogalmam sem volt, hogy reggel mit is akartam. Délutánra annyira kiment minden a fejemből, hogy már azt se tudtam, hogy reggeliztem-e, vagy sem, bár a gyomrom korgása arra utalt, hogy nem ettem, azért kizártam a tudatot és próbáltam valami máson agyalni. Ekkor kúszott be a gondolataimba, hogy szobatársat kapok, életemben először. Sosem kaptam senkit még és kissé feszélyezett is a helyzet, mert oké, hogy rendes vagyok mostanában, de az nem biztos, hogy ő is rendes lesz. Igen félek, hogy egy bunkó lányt kapok, de még mindig abban reménykedem, hogy valaki újat. Igen ebben benne van az is, hogy a suliba járó legtöbb lány utál engem, és, hogyha valaki új jön, akkor nála tiszta lappal kezdhetek és még jóban is lehetünk. Persze, csakis addig, amíg ki nem deríti, el nem mondják neki, vagy fel nem ébred éjszaka a sikongatásomra. Eddig áldtam az eget, hogy nincs szobatársam a rémálmaim miatt, és most fogalmam sincs mi lesz ezzel. Lehet el kéne beszélgetnem erről valakivel, akiben megbízok, de inkább az órákra sietek. Mikor minden órámnak vége lett, még mindig nem tudtam mit akartam reggel, de már annyira nem is volt inkább érdekes, inkább sietős léptekkel a szobámhoz mentem és minden kopogás, vagy ilyenek nélkül bementem. Az ágyon, amin eddig soha semmi sem volt, most egy-két táskát láttam, de a tulajdonosukat sehol, így fogam magam és levetődtem az ágyamra. Telefonomat kezdtem böngészni, mert még a laptopom nem kapcsoltam be, hátha még fel kell állnom és jól is tettem, mert hamarosan nyílt az ajtó. Egy barna hajú lány lépett be rajta, akit még sosem láttam és magamban mélyen legbelül örömtáncot jártam, de kívülről csak egy mosoly látszott. --Hello Olivia, én Allsion vagyok.-nyújtottam kezet neki, még mindig mosolyogva és első gondolatra, biztos voltam benne, hogy kedves lány. Oké, persze a látszat néha csal, de szeretném magam még egy kicsit ebben a tévhitben élni. -Igen szabad. Nagyon régóta nem használta senki.-válaszoltam neki, miután újra ráemeltem a tekintetem az ágyról. Nem tudtam mit mondhatnék még, de ekkor mentőötlet ugrott be. -Sikerült körbejárnod az épületet, meg elintézned a dolgokat?--gondoltam, szívesen segítek neki, hogyha valamit nem tud, elég sokszor jártam már, elég sok helyen itt a suliban, szóval nagyjából minden zugot ismerek.
Szavak száma: 386 Megjegyzés: Remélem egynek elmegy:)
Az első pillanat,amikor még csak néztünk egymásra.
Már reggel rohanással kezdtem a napomat, hogy minden meg legyen és időbe beérjek a suliba. Már ha két szemhunyás között (ami nekem egy 2 perces alvásvolt) lévő nézelődés, olykor-olykor kapkodás annak lehetne venni. Miután sikerült össze állítanom az óra rendemet elindultam oda ahova mondták, hogy mennem kell, de olyan nagy ez az iskola (az előzőhöz képest), hogy kis híján eltévedtem. Felvittem a szobámba a cuccomat és lementem körülnézni. Habár nem annyira sikerült. Szerencsére a konyhát legalább meg találtam. Már majd kiugrott a szemem az éhségtől. Pánikkolva keresem az oldaltáskámba a pénztárcámat mire eszembe jutott, hogy a zsebemben van. Ez után végig gondoltam, hogy mit is kéne ennem. Nagy nehezen egy hamburger mellet döntöttem. Gyorsan meg ettem és már mentem is fel a szobába reménykedve, hogy nem tolakodtam be valahová és jó szobába pakoltam. Meg persze abban, hogy nem a leg szemetebb lányt kapom szobatársul. Amint az ajtó elé értem sóhajtottam egy nagyot aztán benyitottam. ~Örvendek~ mondtam miközben kezet ráztunk. ~Ó ez érdekes. Pedig azt hittem, már minden szoba foglalt, akkor ez, hogy-hogy nem? Főleg ha már egy jó ideje egyedül vagy. ~ mondtam érdeklődve aztán már mintha jobban ismerném elszóltam magam.~akkor hát itt a felmentő sereg.~ mosolyogtam rá.~Igen. Pár részét már bejártam, de még nem nagyon sikerült eligazodnom. Majd ebbe talán kérnék egy kis segítséget. ~ Mosolyogtam rá szelíden. Így első ránézésre nem tűnik bunkónak, de remélem ez nem csak a látszat. Bár a bunkók nem nagy szoktak segíteni másoknak.
~Játék szószáma:240~~Üzenet:Sajnálom, hogy eddig nem tudtam írni és nem is lett valami hosszú ez a reag, de remélem elmegy egynek.~
Kezdőlap 
Kedd Jún. 10, 2014 5:34 am by Vendég
~
